Fedezze fel Visegrádot!

Őskor

Visegrád környékén már az őskorban éltek emberek. 
A Csuka-patak partján előkerült őskori edények azt bizonyítják, hogy a Pilis és Bükk hegység barlangjai mellett itt is megtelepedett az ősember.
A régi kőbánya viszont egy vaskori temető nyomait őrizte meg, a Fellegvár területén pedig szintén ebből a korból hozott felszínre értékes leleteket a kutatók ásója.

Római emlékek

Visegrád első ismert lakói illirkelta törzsek voltak, akik az i.sz. I. században kerültek római uralom alá. A mai Dunántúl területét Augustus császár uralkodása idején hódították meg a rómaiak. Ez a tartomány 100 éven keresztül fontos szerepet töltött be a birodalom idejében.
A Visegrádot is magába foglaló határvédelmi rendszer a "limes Pannonicus" része volt annak a hatalmas erődláncolatnak, amely Britanniától a Fekete-tenger medencéjéig fél Európát átfogta.

A késői császárkor vége nagy változást hozott a rómaiak hadviselésében, a támadó stratégiát védekező harcmodor váltotta fel, amelyben nagy szerepet kaptak a Duna vonalától visszavont katonai egységek is.
Visegrád az i.sz. IV. században a környező vidék legsebezhetőbb pontja, Pannónia "Achilles sarka" lett.
A Duna másik oldalán táborozó kvád törzsek itt támadták meg a birodalom határvédelmét. A heves betörések ellen a rómaiak katonai tábort (castrumot) építettek a Duna fölött emelkedő domb tetejére, ahonnan a túlsó parti kvádok minden mozdulatát figyelemmel kísérhették. 

A mai Sibrik-domb tetején épített szabálytalan háromszög alaprajzú katonai tábor Pone Novata volt, s a római birodalom bukásáig nem került a nomád népek birtokába.

Visegrád az Árpádok korában

A római birodalom felbomlása után a népvándorlás hullámai gótokat, gepidákat, hunokat, avarokat és szlávokat vetettek erre a területre.
Az itt tartózkodó népek azonban kevés tárgyi emléket hagytak maguk után, ugyanis ezt a területet korán birtokba vették honfoglalás után a magyarok.
Visegrád és környéke Kurszán fejedelem szállásbirtoka lett, s amikor Kurszán 904-ben meghalt, Árpád foglalta el a vidéket.

973-ban Géza király Fehérvárról Esztergomba helyeztette át székhelyét, így a IX. században Visegrád jelentőssége is megnőtt.
Veszprém, Fehér, Kolon megyékkel együtt az Esztergomban székelő I. István király birtokán épült fel Visegrád vármegye központja.
Ezelőtt csak régi oklevelek utaltak Visegrád vármegye létezésére, majd 1002-ben kelt írásos emlék Visegrádról, mint "civitas"-ról azaz vármegyéről emlékezett meg.

1055-ben I. András király Visegrádra telepítette a baziliták monostorát.
Ezek a szerzetesek a király feleségével, Bölcs Jaroszláv kievi fejedelem lányával jöttek Magyarországra. Ezek az építkezések hamarosan fontos szerepet és rangot adtak Visegrádnak.

Az államalapítás évében megindult építkezések a XII. században nem folytatódtak, ilyen helyzetben érte a mongol támadás Visegrádot.

IV. Béla király tatárjárást követő politikájában fontos szerepet kapott a Duna vonalának megerősítése. XIII. század közepén ennek a nagy védelmi munkának az eredménye volt a visegrádi várrendszer gyors felépítése is.
Lascaris Mária királynő 1521-ben kelt oklevele a várépítés kezdetét jelzi.
A várrendszer megépítése új korszak kezdetét jelentette Visegrád életében.
Egy 1285. évi kiadású oklevél IV. László uralkodása idején már a vár alatt fejlődésnek induló "suburbium"-ról beszél, amelyhez a királyi döntés a Duna bal partján épülő Maros városát is hozzácsatolta. Utolsó Árpád-házi királyunk III. András Visegrádra ruházta e Duna-szakasz halászati jogait, továbbá a város polgárainak jutatta a budaiak piacára szállított tűzifa bevételét.

 

Visegrád

Tetejére